Nem kérem, nem
gépelési hiba, ez a fiam aranyköpése, úgy 6 éves korából, amikor megkérdeztük
egy sportesemény kapcsán, hogy ki nyert, erre ő:
a Svájcok…
Adva van egy negyvenes évei elején járó
pár, két kamasz gyerekkel. Mint a mesében: sokat dolgoznak és szép lassan
araszolnak előre. Nincs ok különösebb panaszra.
De!
2008 fekete év volt a család számára. Az addig felépített életünk egy hét
alatt dőlt össze. Jómagam egy bankban dolgoztam vezető állásban, a párom az
egyik nagy építőipari cégnél volt projektfelelős.
Én hétfőn,
a párom ugyanazon héten pénteken lett munkanélküli. Ott álltunk a gyönyörű,
éppen felépült házunkkal, és egyre nagyobb igényeket támasztó gyerekeinkkel.
Először pár
hónapig próbálkoztunk, de sajnos semmilyen lehetőséget nem találva, arra az
elhatározásra jutottunk, hogy elmegyünk… Jó, de hova is? Jómagam már évekkel ezelőtt be voltam sózva,
Új-Zélandra szerettem volna menni. A család akkor nem támogatta az ötletet,
mert minek is? Persze, logikus, ha megy az ember szekere, és nem fűti a
kalandvágy, mi a fenének vándorolna ki.
Sajnos, mire megszületett a döntés, hogy
elhagyjuk az országot, már nagyon
megnehezítették a kivándorlást oda is, az ügynök szerint ca. 2 év kellett
volna. Nekünk annyi időnk nem volt, így elkezdtünk "térképészkedni"… Szó szerint:
világtérkép szoba közepén, fellette a család.
Én kijelentettem,
hogy uniós ország szóba sem jöhet (elég volt elviselni az itteni marhaságokat),
valamint a hideget sem szeretem… hát, így meglehetősen leszűkült az európai
országok köre…
Közben a
párom össztelálkozott egy ismerőssel, akik épp indultak Svájcba. Ekkor kezdtem
el jobban utánanézni ennek én is. No, ha arra gondoltok, hogy ez, az egyébként
jó ismerős pár, valami infóval is, de segített, hát nagyon tévedtek… Hiába
küldtem érdeklődő e-mailt hogylétükről, válasz azóta sem érkezett…
Biztosan
úgy gondolták, hogy nekünk már nincs helyünk Svájcban, ők az utolsók, akiket
befogadnak. Néhány év múlva (milyen a sors?), egy egyébként nagyon forgalmas
autópálya-benzinkútnál összefutottunk… meg kell mondjam, nem mi voltunk
zavarban… Azt mondták, hogy nem értek rá válaszolni… ha-ha-ha… Innen is
csókoltatom őket… (a magyarok egymáshoz való viszonyáról még többször fogok
írni)
Úgy
tűnt, hogy Svájc - akár jó is lehet. Úgy döntöttünk, hogy januárban kimegyünk
és körülnézünk.
Azt még meg
kell jegyezzem, hogy egyikőnk sem beszélte a nyelvet. Mivel már nem a huszas
éveinket tapossuk, mi még oroszt tanultunk, én angolt. De az is mikor volt már…
Azóta is sokszor feleteszem magamnak a kérdést, hogy az otthoni nyelvtanulás
színvonala direkt olyan, amilyen?
Visszakanyarodva
a történethez, a párom egyszer, ca. 20 éve dolgozott egy keveset a németeknél,
legalább annyit tudott, hogy Guten Tag…
Egy hetet
töltöttünk Zürichben és környékén, és hamar megszületett a döntés: ez egy
élhető ország. Így hazamentünk, átváltottuk a tartalék pénzünket, bepakoltuk a
csomagokat, az egyik gyereket,meg a macskát és hajrá…
1000 km
autózás után megérkeztünk egy, az interneten lefoglalt Ferienwohnungba, ami a
halál után volt kettővel. Egyébként a ház csinos volt, 60 m2
mindennel felszerelve. Mondjuk térerő az nem volt, és internet sem. Itt el kell
mondani, hogy a hotel, motel és egyáltalán bármilyen szállás az arany árával
vetekszik. Ezt 2000 frankért béreltük ki egy hónapra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése