2009. március 6.

Egy kis kirándulás - Rheinfall

Ha Schaffhausen felejthető, akkor a Rheinfall soha.


Ez a látványosság a város tőszomszédságában van, tulajdonképpen a Rajna egyik,  és egyben Európa legnagyobb vízesése.








Ez szintén az a hely, amit nem tudok elégszer látni.




 Az év minden részében más, és természetesen gyönyörű.














Megnéztük már egyik, aztán a másik oldalról, körüljártuk, de nehéz betelni a látvánnyal. A hajókázás pedig egy külön élmény.


Itt valóban a "víz az úr".



Ha valakinek nem jöttek át a képek, ide videon:
video

2009. március 1.

Élet a tanyán

Ahogy az előző posztban írtam, a ház egy tanyán volt, a legközelebbi szomszédok 1 km-re. A tulajdonos lakott a fő épületben, nem sok vizet zavart. Az első pár napot pihenéssel töltöttük, hisz ez az 1000 km eléggé megviselte a társaságot. Nem beszélve Berciről, a macskáról, aki egészen eddig házi cicaként funkcionált.
Lányom örömére nem álltunk neki rögtön a tanulásnak, hisz ő magántanuló lett, az első félévet még otthon abszolválta, a 2.-ra bevállaltuk az önálló felkészülést.

Annak ellenére, hogy otthon is egy kertvárosi részen laktunk, nagy forgalom nem volt, de itt aztán tényleg elmondható volt, hogy a madár sem járt erre.

Az első problémák: sem térerő nem volt a házban, sem internet.
Ha meg akartunk nézni valamit az interneten, be kellett menni a városba (30 km), ahol a vasútállomáson volt Wifi, 6 frank/óráért… Itt tanultam meg nagyon hatékonyan kezelni a webes felületeket.
Át tudom érezni milyen rossz lehetett kamasz lányomnak, amikor adtam 10 percet, hogy mindent elintézzen, valamint tartsa a kapcsolatot a haverokkal.

Hamar rájöttünk, hogy ha Svájcban vásárolunk élelmiszert, akkor hamar elfogy a pénzkészletünk, így átjártunk „Dojcsba“, ami egyébként ca. 15 km volt… A svájci – német árak között kb. 5-szörös a szorzó!  Mondjuk a határellenőrzés az mindig szívás volt. Hála a magyar kormányok hathatós intézkedéseinek, hármónknak háromféle útlevele volt. Ez néha kis fennakadást okozott. Egészen addig, míg  kiokosodtunk és találtunk olyan határállomást, ahol nem volt határellenőrzés.

Egyébként jól éreztük magunkat, béke volt…

Az első hónap letelte, és sok sikertelen albérlet hajszolás után sikerült megegyezni a tulajjal, hogy maradnánk még pár hónapot. Az árból is jelentősen engedett, így csak 1300 frankot fizettünk.
Ekkor derült ki számunkra egyébként, hogy itt a lakásbérlés az nem úgy működik, mint otthon,  hogy felütöd az újságot, választasz kedvedre és költözöl… Itt, ha nincs munkád, nem kapsz lakást, s ha nincs lakásod, nem kapsz munkát…
Na, ezt a rejtvény kell megfejteni ahhoz, hogy lakáshoz, munkához juss. Ha oké is a dolog, akkor is pályázni kell, és a bérbeadó dönt, aki sokszor kis túlzással még DNS mintát is kér a leendő bérlőtől. Tehát, a lakásbérlés még akkor sem egyszerű, ha valaki svájcinak született.

Következő probléma: munkakeresés
Mielőtt bárki azt hinné, hogy ebben az ügyben nem szerettünk volna mielőbb előrelépni, akkor vágjunk bele, de ez már egy következő történet.