Avagy baby sitting magyar módra.
Egyik ismerősünk megkeresett, hogy egy régóta Svájcban élő magyar családnak szüksége lenne bébi sintérre. Mivel nem dolgozom, gondolta megkérdezi. Szerinte nagyon megbízható, rendes család.
Örültem, mert már nagyon unalmas volt otthon. A gyerekeket szeretem, hiszen hajdanán pedagógusnak készültem.
Kaptam egy e-mail címet, ahonnan megkerestem a családot. Édesanya vette fel velem a kapcsolatot, felhívott.
Sokat beszélgettünk, nekem (akkor még) nagyon szimpatikusnak tűnt. Nagyjából vázolta, hogy csak a gyerekekre kell vigyázni, illetve foglalkozni a kicsivel. Kettő nagyobb, kamaszról volt szó, és egy 5 évesről.
Persze megtudtam, hogy apuka tótum-faktum, kőoroszlános, SAJÁT családi házuk van Zürichben. Ezek valóban "fontos" információk voltak. :)
Az ajánlata (akkor még) nettó 25 frank volt óránként, ami nem hangzott rosszul. Bejelentéssel.
Megbeszéltük, hogy a következő héten meglátogatom őket, és megbeszéljük a részleteket. A látogatás előtti nap felhívott anyuka, és tájékozatott, hogy nem alkalmas az időpont. Ismét sokat beszélt, de már nettó lett a bruttóból. Ja, magamnak kéne fizetni az adót. Azért ez lényeges különbség, hisz itt is kell adózni, járulékot fizetni.
Aztán egyeztettünk egy másik időpontot, de itt már azt ajánlotta anyuka, hogy inkább számlázzak be, de csak 20 frankot. (Voltam olyan elmebeteg, hogy az egyik, korábbi beszélgetés alkalmával említettem, hogy cégünk van.)
Arra való tekintettel csak ennyit, hogy ha ő elmegy dolgozni, akkor a fizetéséből nem sok maradna, ha az én díjam kifizetik. Mondjuk ez egyéni szoc. probléma.
Persze, itt már gyanus volt a dolog, csak mosolyogtam magamban.
A látogatás előtt azért felhívtam, nehogy potyára menjek. Benne volt a pakliban, úgy éreztem.
Jól tettem.
Anyuka elmesélte, hogy a párja az ő tudta nélkül Magyarországon hagyta a gyereket nagymamánál, és most nem is tudnék kezdeni.
Na, itt már hangosan röhögtem.
Mikor legközelebb felhívott, csak annyit mondtam, hogy tárgytalan. Kétségbeesetten kérdezte nem tudok-e valakit. Én nem tudtam, de egy ismrős igen.
Véletlenül megtudtam, hogy a valaki ugyanígy járt.
:)
No comment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése