2011. február 24.

Mindent kétszer csinál, kétszer csinál...

... avagy csőtörés, vagy mi a szösz?

A költözés c. fejezetnél írtam, hogy később még visszatérek a konyhában lévő parkettára, amit a beköltözéskor raktunk le, az elviselhetetlen taposó helyére.

Hogy milyen összefüggésben kerül terítékre a parketta ismét?
Íme:
minap észrevettem, hogy a mosogató előtt, ha rálépek a parkettára, nedves a  nút.
A fenébe, mondtam magamnak.
Biztosan a tegnapi kilöttyintett víz szaladt alá.
Bosszantott.

Aztán másnap még több víz jött fel, és már máshonnan is. Harmadnapra elkezdett felválni a parketta széle...

Hoppá! Ez már több a soknál, ez már nem az a pár csepp, ami kilöttyent...
Mivel épp egyedül voltam, nem akartam megbontani az egészet, hisz ömleni azért nem ömlött a víz, a parkettnak meg már úgy is lőttek.
A hét végén a párom megnézte mi a baj. Kiderült, hogy a mosógép cserénél, a gelernt szerelő elfelejtett valami csapot elzárni, és szépen csordogált a víz.
Hova máshova? A parketta alá.

Nem maradt más hátra, mint szólni a tulajnak, hogy ismét probléma van. A mosógép ugyan remekül működik, csak a parkettát kell cserélni.

Feljött, megnézte. Láss csodát, tényleg. Sikerült vele megegyezni, hogy majd kicseréljük mi, a biztosító meg kifizeti.
El is ballagtam a Bauhaus-ba, és az első elrontott színválasztásom után, most egy világosabb parkettát választottam.
Egy délelőtt meg is csináltuk, régi felszed, új lerak, nem nagy kunszt. Pláne, hogy pár hónapja már egyszer megcsináltuk.

Végül én jól jártam, lett  új parkettám.
:D



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése