2011. szeptember 28.

Mennyit ér a barátság?

Többekkel, sokszor beszélgettünk már arról, hogy vajon kitart-e a barátság, az ismeretség, ha az ember külföldre költözik.
Most megint eszembe jutott a téma, mert meglepetten (nem sértődötten!) tapasztaltam, hogy a szokásos születésnapi felköszöntések közül egyre kevesebbet kapok otthonról. Inkább az újonnan szerzett ismrettségeimnek volt fontos, hogy megemlékezzenek a napról.
Természetesen itt nem azokról van szó, akik ritkán látogatják a közösségi oldalakat, hanem azokról, akik még azt is megosztják, ha meglátogatják a mellékhelyiséget. :)

Miért van ez így?
Lehet, hogy a távolság dönti el, hogy az addig barátságnak hitt kapcsulat tulajdonképpen csak haverság, csak imerősség?
Azt hiszem én is ebbe a csapdába estem.
Volt olyan "barátom", akinek amikor elújságoltam, hogy külfölldre költöztem, "leellenőrizte" az információ hitelességét.
Hogyan?
Megkérdezte, hogy van-e svájci telefonom. Természetesen volt. Kérte, adjam meg a számomat. Én minden hátsó szándék nélkül szívesen küldtem el neki.
Gondoltam, valóban szüksége van rá.
Ekkor sms-t kaptam egy kérdéssel, tőle. Válaszoltam rá.
Azóta sem hallottam felőle. Félreértés ne essék, semmi bántó vagy sértő nem volt az sms-ben.
Csupán annak ténye, hogy elköltöztem, számára már "zárolta" a barátságot.

Mindig tanul az ember.

Tágabb ismeretségi köröm véleménye szerint, általában az évtizedes, sokszor gyermekkorban alakult barátságok képesek túlélni a távolságot.
Sajnos, ebből meglehetősen kevés van.

Visszatérve a megemlékezésre:
Persze, lehet azt mondani, hogy ezek felszínes dolgok, nem ezen múlik semmi.
Valóban, de azt ne felejtsük el,  hogy az apró figyelmességekkel fejezhetjük ki leginkább szeretetünket, tiszteletünket, barátságunkat a másik fél felé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése