...avagy tényleg ekkora parasztok vagyunk?
Van a közelünkben egy magyar étterem. Mikor egy évvel ezelőtt megnyitottak nagyon örültem, pláne mikor kiderült, hogy "földim" a tulajdonos.
Néha beugrok, sok esetben csak egy kávéra, megkérdezni mi újság, hogy megy a bolt.
Ilyenkor van alkalmam megfigyelni, hogyan viselkedünk egymás társaságában, vagy más magyarok társaságában.
Az eredmény megdöbbentő.
Persze, félreértés ne essék, nem kell azért beszélgetni, barátkozni, csupán abból a tényből fakadóan, hogy magyarok vagyunk, de azért vannak / lennének alapvető viselkedési szabályok, amiket illene betartani, még ha magyarból vagyunk is.
Mikor vetkőzzük már le a rongyrázást, a nagyképűséget?
Nemrégiben egy ötvenes hölgy ünnepelte a születésnapját. A ruházata már-már megbotránkoztató volt, de ő ezt nem vette észre, sőt szerintem azt hitte, azért nézik, mert marha jól néz ki. Sürgött-forgott a társaság körül, rohangált a pincér után. Dobálta a haját, egymás után gyújtotta a hosszú, vékony cigiket. Az asztalnál állva kommunikált a vendégeivel.
Nem tudom, hogy a saját társasága, vagy a jelen lévő többi magyar előtt játszotta meg magát, de nevetséges volt.
Másik: összejöveteleink alkalmával, rendszerint a bejáratnál lévő asztalt foglaljuk el, így az összes utánunk érkező elhalad az asztal mellett, köszönve, jó étvágyat kívánva. Ez egyébként a svájciakra kifejezetten jellemző. Így történt ez most is. Később egyszer csak nyílik az ajtó, és egy nagyobb társaság jön be. Középkorú, illetve idősebb résztvevőkkel. Nem fogom elfelejteni az egyik múmia tágra nyílt pupilláját, amikor meglátta, hogy rajta kívül mások is vannak az étteremben (lehet azt hitte, csak nekik tartják fenn?).
Ránk nézett, majd köszönés nélkül hátrament az utolsó asztalhoz. Természetesen a társaság többi tagja ugyanígy.
Csak néztünk. Lehet nekünk kellett volna kigurítani a vörös szőnyeget?
Persze, hamarosan kiderült a sejtésem, honfitársaink.
Néhány órával később, egy pillanatra csend támadt. A csendet egy öblös hang törte meg a hátsó asztalnál: azok (mármint mi) magyarok. Erre persze felkaptuk a fejünket.... Anyád! Gondoltam...
Lehet, hogy már több évtizede itt élnek, lehet, hogy tele vannak lóvéval, de ugyanolyan parasztok, mint amikor átlépték a határt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése