Szolgálati közlemény

Minap egy kedves olvasóm feltette az egyik írásomat a FB-ra, azon belül is a Svájcban élő magyarok egyik csoportjába.

http://svajcisapka.blogspot.ch/2013/05/meglepodtem.html

Néhányan hozzászóltak pro és kontra, de nem kívántam felfedni mindenki előtt az inkognitómat, ezért ott nem, hanem itt válaszolok a kommentekre:

- Alvállalkozóként miért ne jöhetne egy cég?
Azért, mert a Migrációs hivatal dönti el, hogy ad-e egyáltalán engedélyt magyar cégnek Svájcban történő munkavégzésre. Bennünket már utasítottak vissza néhány évvel ezelőtt. Ezen kívül, a procedúra is bonyolultabb. Ezt nem én találtam ki, hanem a Treuhandlerem (jogi képviselő) járt utána minden illetékes fórumon.  Az ő szava számomra meggyőző.

- A próbaidő alatt ki nem vett szabira jár a szabadságmegváltás. (ezt, mint ajánlást írta az úr)
Nem azt pedzegettem, hogy nem jár. Csak azt írtam, hogy bevett szokás szerint (sok esetben a munkaszerződésben is rögzítve), a munkáltató csak igen indokolt esetben köteles elengedni a munkavállalót (pl. haláleset). Természetesen ami jár, az jár, azt ki kell fizetni.

- Üdülési hozzájárulás fizetése.
Minden bizonnyal a kommentelő egy multinál dolgozik, ahol belefér a budget-be. Egy 10-20 főt foglalkoztató vállalkozás itt sem engedheti meg magának. Tudnék mondani nagyobb céget is, de ez nem a reklám helye.

- És végül az utolsó felvetés ettől a hozzászólótól: miért baj, ha valaki érdeklődik a juttatások iránt?
Természetesen nem baj.

Válaszul,  egy másik hozzászóló szavait idézném:
"Jelentkezők ugyan voltak, de nem az volt a kérdés, hogy mi a munka, hanem hogy kapnak-e munkaruhát, és hogy milyen logo lesz az autón, amit ugye (?) kapnak."

Az egész írásnak ez a lényege. Arra szerettem volna  felhívni a figyelmet, hogy az emberek munkához való (v)iszonya,  mentalitása nagyon megváltozott az utóbbi években, és nem pozitív irányba.
Persze, sokan megértették a szándékomat és nem azt gondolták bele, hogy a "köcsög, aki majd átveri szegény magyar munkavállalót".

Itt, még egyszer kiemelném, ahogy a cikkben is megjegyeztem: valamilyen szinten értem az óvatosságot, hisz naponta adnak hírt a különböző médiumok ilyen-olyan átvágós/lehúzós esetekről, de ahogy lejegyeztem a cégünk leinformálható (ezt egyébként egyik jelölt sem kérdezte), szabályos munkaszerződést ajánlottunk, normál bérrel, szállással, két hetenkénti fizetéssel. Ez nem korrekt?
:)

Volt még egy foteltábornok, aki természetesen tudja, hogy az író hülye.
De legalább ő a helikopter.
:D

Ami elgondolkodtatott még s megjegyzések kapcsán, hogy milyen nagy problémát okoz egyeseknek az értő olvasás. Pedig ez általános iskola 1-2 osztály. Igaz, ezzel már más webes felületen is szembesültem.
Ahogy néztem a profilokat, szinte mindegyik hozzászóló "tamult" ember, ezzel szemben a leírtakat sem sikerült sok esetben értelmezni, a helyén kezelni.
Jó magyar szokás szerint, nem kérdezünk, inkább csípőből tüzelünk.
:)
Vádaskodás, a munka törvénykönyvének ismeretének hiányáról, ugyanakkor a hölgy maga is marhaságokat állít.
"Svájcban a cégautó általában dierktori szinttől van."
Hm, akkor általában vagy nagyon sok a direktor itt Svájcban, vagy az üzletkötők mivel járnak, kedves? Rollerrel?
Következő: "az expatok általában 2-3 hazautat kapnak családostul évente. "

Bár az expat szó jelentése tartósan idegen országban való tartózkodót jelent, ugyanakkor jellemzően a multinál dolgozó, felsőfokú végzettséggel rendelkezőkre vonatkoztatják.
Ha ez nem így van, akkor örömmel venném annak  a Svájcban dolgozó szakmunkásnak a jelentkezését, akinek családostul fizetik a 2-3 hazautat évente.

Aztán természetesen előkerült "a magyarokat szidó figura", mint jellemzés. Ezen jót nevettem, hisz aki olvassa az írásaimat, az tudja, hogy a negatív történéseket Svájccal kapcsolatban is megírom. Szerintem az arány is valahol 50-50 % között van.

Ahogy a blog indulásakor jeleztem, az vezérelt, hogy hírt adjak magunkról a családnak, ismerősöknek. Természetesen a saját hétköznapjainkon túl, igyekszem megosztani pár olyan gyakorlati tudnivalót, ami hasznos lehet másoknak.
Ha már csak egy embernek tetszett, amit írtam, vagy sikerült egy-egy információt lecsippenteni, már megérte.
A fotel-tábornokokkal nem foglalkozom. Gyanítom, ők azok akik még véletlenül sem segítenek másoknak, csak a szájuk jár, mit és hogyan kellene csinálni a másiknak.
:)
Szép napot kívánok minden olvasómnak itthon és otthon.