A magam részéről azt gondolom, hogy nem a haza iránti tiszteletből vagy más magasztos okból kell megtanítani az anya-, az apanyelvet, vagy mindkettőt, hanem csupán praktikus okok miatt.
Mik a praktikus okok?
Pl. szertintem gáz, ha nem tud a gyerek a rokonaival beszélgetni.
Pl. marha nagy gáz, ha elvész egy lehetőség.
Milyen lehetőség?
Egy lehetőség, hogy több legyen. Több legyen, mint az átlag, gyakorlatilag nulla befektetéssel.
Nálamnál sokkal okosabb ember mondta: annyi ember vagy, ahány nyelven beszélsz.
Egy picit túlzott a megfogalmazás, de mindenképp találó.
Persze, egyszerűbb nem foglalkozni a kérdéssel, mint kis erőfeszítéssel, odafigyeléssel átadni nyelvünket a gyermekünknek.
Az ismeretségi körömben több a lusta, vagy a gyerekére nem gondoló szülő, mint aki átlátja ennek a fontosságát.
Íme a példák:
Közeli rokonom még '56 után ment el, majd alapított családot Németországban. Elvett egy német nőt, otthon németül beszéltek, a két gyerek egy szót sem beszélt magyarul. Nem hiányzott nekik, mert mivel nem jöhettek, így a rokonsággal sem kellett beszélni.
Aztán, mit hoz az élet? Az egyik lány mérnőkként egy autógyárban dolgozott (ez itt nem a reklám helye, úgyis kitalálod hol), történt egyszer, hogy a gyár Magyarországra helyezése után, itt kapott volna munkát (mivel azt gondolták beszél magyarul), aztán mikor kiderült, hogy nem, akkor az előléptetés elmaradt.
Másik rokon családban hasonlóan, a gyerekek már nem nagyon beszéltek magyarul. Mit hozott az élet? A fiú megismerkedett egy magyar lánnyal, és mivel a kedvében akart járni, felnőtt fejjel küzdött a magyarral.
Number 3.
Egyszer együtt utaztam egy nagymamával, akinek az unokái egy szót sem beszéltek magyarul, annak ellenére, hogy az anyuka magyar volt.
Az a vicc, hogy olaszul sem beszéltek, pedig apuka meg az volt.
Gyakorlatilag, ha a kedves szülőknek több az eszük, mint egy légynek, akkor a gyerek alapból három nyelven beszélt volna.
Sajnáltam szegény nagyit...
Persze, van pozitív példám is: ismerősöm hozzáment az ideiglenesen nálunk tartózkodó szovjet alakulat tisztjéhez, és a megszületett gyerekeivel kizárólag oroszul beszélt. A gyerekek anyanyelvi szinten beszélték az apanyelvüket.
Egy másik ismerősöm olyan szerencsés, hogy nemcsak a szülők különböző nyelvűek, de még a nagyszülőknél is van valami csavar. Ők ragaszkodtak ahhoz, hogy a gyerekekkel csak és kizárólag a saját anyanyelvükön beszéltek.
Természetesen, azokat a nyelveket (szám szerint hármat) beszélnek anyanyelvi szinten, amit napi szinten használnak, de a kettő nagyszülői nyelvet is középfokon nyomják.
Igaz, a szülők részéről nagy következetességet, odafigyelést igényelt, hogy ezt elérjék.
Mit gondoltok, melyik a jobb megoldás? Ti hogy gondoljátok?
Találtam néhány a témával kapcsolatos írást is, lásd alább:
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésBevallom, sokáig nem foglalkoztatott a téma, hisz a mi szűk családunkat nem érinti a kérdés.
VálaszTörlésUgyanakkor beszélve azokkal, akik most ennek a hátrányát "élvezik" elgondolkodtam és elkezdtem kutakodni.
Megkérdeztem több embert, a véleményem ennek tükrében alakult ki.
Igazából a gyereknek semmilyen beleszólása nincs, ez csak szülői döntés. Ezért is gondolom úgy, hogy nagy a szülői felelősség.
Én nem tudnám elképzelni, hogy majdan az unokáim ne tudjanak magyarul, bárhol, bármilyen közösségben élnek is.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésKarina!
TörlésÉn nem ítélkeztem, csupán elmondtam a véleményem.
Mindenki maga dönti el, hogy mi jó neki és a gyerekének.
Ennyi és nem több.
Ahogy írtam, egyelőre engem nem érint a kérdés, amennyiben igen, akkor a saját "hitvallásom" szerint fogok eljárni.
Bizonyára rengeteg időt és odafigyelést fog igényelni, de a sok negatív tapasztalat meggyőzött, hogy érdemes lesz ebbe befektetni.
Ennyi és nem több.
:)
Remélem nincs harag...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésÉn azt olvastam sok helyen, hogy a következetesség a legfontosabb! Egy szülő csak egy nyelven beszéljen (lehetőleg az anyanyelvén), hogy könnyebben tudja a gyerek a nyelveket megkülönböztetni. Mi születésüktől fogva ezt tartjuk, a férjem csak franciául, én csak magyarul beszélek hozzájuk, de azt is kérjük, hogy a megfelelő nyelven válaszoljanak. Kezdetben keverik, de mindig javítjuk...
VálaszTörlésPersze az iskola miatt nálunk is erősebb a francia, de remélem, hogy a magyart is ugyanolyan jól fogják beszélni, mint az apjuk, aki ezzel a módszerrel nőtt fel itt Genfben.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésIgen, én is így olvastam. Az természetes, hogy az egyik nyelv erősebb, szerintem mindenkinél így van. Vagy, nem tudom...
Törlés:)
Volt már egyszer szó erről a HÁ-n is, nekem ott tucano módszere jött be. Ők is kizárólag a saját nyelvükön beszélnek a gyerekekkel, és mindkettőt kitűnően beszélik. Ezek mellett a választott ország nyelvét is beszélik, így 9-10 évesen három nyelvűek.
Nem semmi.
:)
Igen, nem lehet tudni mit hoz az élet, mi lesz 20 vagy 30 év múlva, ha felnőnek. Mindenképp ki kell használni a lehetőséget.
Szerintem ez olyan, mintha x vagy y különórára jár a gyerek, csak itt a szülő a tanár.
:)
Karina! Természetesen erősebb a francia, mivel egész nap az iskolában, óvodában vannak, ott pedig azt használják. Itthon is franciául beszélnek az apjukkal, így én kisebbségben vagyok. Nem értek veled egyet a "jobb helyzetben vagyunk" dologban :-) Amikor a nagyobbik megszületett én egy szót sem beszéltem franciául, mégis én ragaszkodtam ahhoz, hogy a férjem csak ezen a nyelven szóljon hozzá, pedig tényleg nem értettem semmit abból, amit mond. Viszont fontos volt számomra is, hogy a franciát is anyanyelvi szinten beszélje (akkor még otthon éltünk), ezért szinte követeltem, bár eleinte a férjem ellenkezett. Azért nem szerette volna, mert akkor én nem értem, de én mondtam, hogy ez engem nem zavar. Az csak később alakult ki, hogy már én is értem, hogy mit mondanak. Na nem mindent :-)
TörlésŐk pedig megszokták, hogy amit apa mond az "genfi", amit anya az magyar.
Ma már sokszor előfordul, hogy az apjuk beszél hozzájuk, én nem értem, de a gyerekek fordítják le nekem magyarra...
A kicsi is külön választja a 2 nyelvet, de ha nem szólunk rá, akkor keveri. Ha csak én vagyok vele, akkor általában mindent magyarul mond, ha már ott van a tesó vagy az apja, akkor több a francia. Már sokszor leírtam, a nagynak gondot okozott a beszéd kialakulása, de a logopédus szerint ezt nem a 2 nyelv tanulása okozta, a picinél pedig semmi probléma nem merült fel, sok mindent szebben mond, mint a testvére magyarul is és franciául is. Gyereke válogatja :-)
az én férjemet pedig zavarja, ha nem érti, mit beszélek a kicsivel...szerinte itt élünk, beszéljünk akkor franciául, aztán angolul és végül magyarul, mert ugyan szerette Mo-t, de az ott ért atrocitások miatt nem is akar egyelőre odamenni, engem sem akart engedni, de mennem kellett anno...
TörlésKétszer kellett este egy jobb környéken hazaszaladnia Dorkával a suliból a lányom edzése után, ugyanis a helyi nagylegények a presszóban beszóltak Dorkának, aztán keménykedtek vele, s ugye ő nem értett magyarul..erre az egyik fazon lekevert neki egy pofont, hogyha ebbe az országba jön, tanulja meg a szép magyar nyelvet. Na, mondanom sem kell, Dorka sírva rohant haza, a férjem pedig kijelentette, ha itt nem lehet este közlekedni az utcán, akkor nem kíván hosszabb távon ittlakni velünk együtt...ekkor határoztuk el, hogy kiköltözünk, egyébként még ma is ott élnénk. Neki nem sok jó tapasztalatot hozott a magyar föld. Beszélhetnénk az éttermi számláktól kezdve az orvosokig, akik egészen addig, amíg oda nem értem és nem szólaltam meg magyarul, hatalmas összegeket akartak elkérni azért, mert ő ugyebár genfi...de ez egyéni sztori, nem fàrasztalak vele benneteket.
Nincs gyerekem, így én nem a szülői oldalról közelítem meg ezt a kérdést.
VálaszTörlésÉn most felnőttként nagyon örülnék, ha gyerekkoromban lehetőség adódott volna minél több nyelvet [közel anyanyelvi szinten, tehát nem az iskolai oroszórák által] elsajátítani. Hátrányom biztosan nem származna belőle.
Most pedig 36 éves fejjel ott tartok, hogy már nagyjából ötödször ugrok neki a spanyolnak az alapoktól, de az istennek nem fog az agyam.
Szóval talán nem árt, ha a gyerek több nyelven is tanul, beleértve a szülő anyanyelvét is.
Ezzel szemben viszont a sok felesleges tantárgyat simán kivenném az órarendből. Felesleges az, amihez a gyereknek nincs érzéke, mégis erőltetik az oktatását.
Egyetértek.
TörlésEz lenne az első, amit átalakítanék a hazai oktatási rendszerben.
Teljesen megértelelek, minél idősebb valaki annál nehezebben ragad egy új nyelv.
Nem tudom, a következetesség sem segít mindig. Nálunk is három nyelv van a családban, plussz a nagyobbaknál már a két suliban tanult idegen nyelv is.
VálaszTörlésSzerintem teljesen egyszerűen mindegy hogy anya v. apa nyelv azt nyelvet beszélik legjobban a gyerek amit a legtöbbet használják ill. ahol élnek. Kész. Megtanulják a többi nyelvet is de különboző fokozatokban, attól függően hogy mennyit használják. Onnantól kezdve pedig hogy már jönnek a haverok és a suli és a programok, azt a nyelvet nyomják nagyon ahol élünk, ahol suliba járnak. Nekem a gyerekeim míg kicsik voltak beszéltek velem magyarul,az apjukkal az ő nyelvén és mivel é a férjemmel is az ő nyelvén beszéltem ezért a gyerekek is ezt anyelvet használták egymás között is. A suli óta viszont már egymás között is azt a nyelvet használják ahol élünk és ezen a nyelven beszélnek a legjobban.
Örülök, hogy többen leírtátok a véleményeteket. Talán lesz, aki majd hasznosítja.
TörlésÉn mindenképp fogom, ha egyszer megadatik, hogy unokám lesz.
:)
Biztosan nem lesz egyszerű feladat.
Szerintem nem kell nagyon rágörcsölni. Természetesen használjuk a saját nyelvünket a gyerekkel, csak egy extrát adunk neki. Nem azon rágódni hogy mennyire jól v. nem jól beszéli a nyelvünket v. akármelyik nyelvet. A lényeg hogy nem lesz neki idegen a nyelv és ki tudja ha majd egyszer úgy kell neki hogy nagyon jól beszéljen akkor majd kicsit ráhajt.És még egy plussz ,hogy abszolut nem félnek az idegennyelv használatától, még akkor sem hogy tudják hogy nem tökéletesen beszélnek.Előfordul hogy egy mondatban háromféle nyelvet használunk :)sokszor olyan poénok akadnak...:)
VálaszTörlés