Hol és kitől ne végy autót...

Bonyolult dolog az írás. Mivel egyre több olvasóm van, nagyobb odafigyelést igényel, hogy hogyan és honnan közelítek meg egy témát. Bár, kicsi az esélye, hogy bárkivel is személyes kontaktusba kerüljek, bármit és bárhogyan írhatnék, de számomra fontos, hogy reális képetek legyen az írásaimról, az itteni életről, a tapasztalataimról.
:)
Ezért a mai bejegyzést ismét Ádámtól és Évától kezdem.

Soha ne mondd, hogy soha...

Az ember nem lehet elég idős ahhoz, hogy olyan történjen vele, mint addig még soha.
Azt hiszem eddigi írásaim alkalmával kiderült, hogy nem vagyok már nyeretelen kétéves, sok tapasztalatot gyűjtöttem a nagybetűs életb/r/ől...
Ám, még mindig érnek meglepetések.

Az számomra evidens, hogy mint fogyasztó, vásárló elvárom, hogy maximális figyelemben, kiszolgálásban részesüljek. Itt természetesen nem arra gondolok, hogy az az elvárás, hogy kigurítsák a vörös szőnyeget elém. Nem erről van szó. Szerintem az jogos kívánalom, ha bemegyünk a boltba vagy egy étterembe, ott megkérdezzék, mit akarunk, ha megrendelünk valamit, akkor ne nekünk kelljen a vállalkozó után szaladgálni és a többi.

Én/mi úgy gondoljuk, ha elvállalunk egy munkát, azt a legjobb tudásunk szerint, a megrendelő teljes megelégedésére végezzük el. Lehet, hogy hihetetlen, de SOHA nem mentünk még vissza javítani annak okán, hogy valamit elrontottunk, nem felelt meg.

Az ugyan egy másik írás témája lehetne, hogy természetesen lehet hibázni, hisz aki dolgozik hibázhat, de itt most nem ez a lényeg, inkább a hozzáállást szeretném egy kicsit megvilágítani.
A hozzáállást, amiről sok otthoni bejegyzésem is szólt már, és most itt is belefutottam, egy olyanba, ami kiverte a biztosítékot.

Még javában otthon éltünk, építettük a vállalkozást. Fontosnak éreztük, hogy a munkához használt eszközök a legjobb minőségűek legyenek. Ez vonatkozott az autókra is, hisz lényeges, hogy megbízható autó legyen alattunk, ne kelljen azon aggódni, hogy vajon odaérünk-e az építkezésre. Értelemszerűen, a cégbe befolyt nyereséget visszaforgattuk, és a vállalkozás megkezdésekor használt 20 éves Lada gépjárművet újabb és újabb, majd 0 km-es járműre cseréltük. Majd így lett a további járművekkel is. Idővel meg tudtuk azt valósítani, hogy a garancia lejártakot cseréltük a flottát.
Kisváros lévén, már ismertek a kereskedők. Bár nem voltam túl jó vevő (nem lehetett extrákat rámdumálni), mindig maximális kiszolgálást kaptam. :)
Azt nem mondom, hogy egy élmény volt az autóvásárlás, hisz a lízng elindításához az összes céges irat, főkönyv mellett még a teljes labor és DNS minta becsatolása is kötelező volt. :)

Az itteni indításkor is ezt a metódust követtük, ha valaki visszaolvas, megtalálja a 10 éves Ford Galaxynkat is.

Igazából nem a korral van a probléma, hisz a legutolsó otthoni autónk is 6 éves volt, 150 ezer kilométerrel, amikor megváltunk tőle, de azt szerelő a garanciális szervízeken kívül nem látta. Ezt is újonnan vásároltuk, így nem volt törött, nem volt széthajtva.
Ellenben ha használt autót veszünk, nem tudhatjuk mi volt szegény pára előélete.

Mostanra értük el azt a szintet itt is, hogy már nem veszünk kétes eredetű, használt járműveket, hanem újakra cseréljük a meglévő autóinkat.

Itt jegyzem meg, az autókereskedő itt is khm....khm...
Sok esetben eladják balesetmentes autóként az előtte totálkárra törött autót is. :(
Vettünk mi is ilyet. :(
Ez egyébként egy jó biznisz itt. Nem beszélve a km-óra visszatekerésről és más "okosságokról".
Szóval, nem lehetünk biztosak abban, hogy jó vásárt csinálunk egy használt autóval.

Visszatérve a témához: az idei évben elkezdtük cserélni a régi autókat újakra.
Már korábban írtam, hogy itt a lízing igénybevétele egy álom az otthoni ügyintézéshez képest. Néhány mondatban összefoglalva, a metódus a következő: akarok egy autót (mint cég), az interneten lekérem az 1 db A4 oldal cégkivonatot, amivel bekocogok a kereskedőhöz.
Ott megbeszéljük a részleteket, majd 1-2 nap alatt készen van a hitelbírálat, majd a vizsga. Gyakorlatilag 5 napon belül át szoktam venni az autókat. Eddig még SOHA nem volt probléma a lízing elintézése. Előfordult, hogy mire hazaértem a kereskedőtől (!), megszavazták a hitelt.

Most az én autóm került sorra. Egy négy éves SUV-ról van szó, amivel már elértem a bűvős 100 ezer kilométert, és az utóbbi időben egyre több probléma jelentkezett, így megérett a helyzet a cserére. Van egy gyanúm, hogy neki sem egészen patyolattiszta a pedigréje.
Nagyon nehezen született meg a döntés (mindenki másra szavazott) egy másik SUV mellett. Miért SUV?
Több oka is van.
1. Télen, hóban nem árt a 4x4, és egy egész ménes a motorba (itt azért előfordulnak komolyabb emelkedők).
2. Sokat vezetek, szeretem ha látom, hogy mi van előttem az úton. A magas padlólemez miatt ez kényelmes.
3. A robosztus kialakításnak köszönhetően biztonságban érzem magam.

Szóval, kinéztünk egy járgányt egy nagykerben (Uster).
Nekem komoly ellenérzéseim vannak ezekkel a nagykerekkel, de árban nagyon jók voltak, jelen esetben ca. 5 ezer frankkal voltak olcsóbbak, így rábólintottam.

Megnéztük a kocsit, és hogy ne kelljen még egy kört futni, már rutinosan vittem a papírkámat. A meglepetés ekkor ért.
Nyegle ügyfélkezelés: a "mi a fenének jöttél te ide, és ráadásul pont evébdidőben" kifejezés ült az eladó arcán. Oké, értem én, hogy naponta vagy tíz autót adnak át fejenként, de mégiscsak én vagyok a vásárló. Ha már veszek tőle egy autót ne utáljon annyira. :)

Második meglepi: a kereskedés finanszírozója a Gee Money bank. Hm, vagy inkább ajajj... ezt már otthon se szerettem. No, mindegy. Ha már itt vagyunk, vágjunk bele. Mi probléma lehet? Pláne, ha eddig nem volt.
Harmadik szuvenír.
Kérdések: mennyi a cég éves bevéletele, hány embert foglalkoztak és a többi. Néztem, mint Rozi a moziban. Eddig ilyen nem volt. Hm...

Ez volt múlt szerdán. A kereskedő azt mondta, hogy a következő héten mindenképp át tudja adni az autót. Remek.
Vasárnap mennem kell haza. Meg lesz a bejáratás.
Nem is mondtuk senkinek otthon, legyen meglepetés...
:)
Újabb überaschung (meglepetés):
Másnap telefonált a banki ügyintéző a kereskedőnek, hogy az hívja fel a páromat, hogy ő hívja fel a bankot, mert további kérdéseik vannak (!) Vágod?

Párom felhívta a bankot, a további kérdések között:
- Van-e vezetékes telefon?
- Hát az nincs... Minek?
- Hú, az nagy baj.. - mondta a telefon túloldalán lévő ügyintéző.
Itt mellékesen jegyzem meg, ezt a vezetékes telefon hisztériát már otthon sem értettem. A mai világban minek a vezetékes telefon? Mire ad az garanciát?

Nem kicsit voltunk meglepve...
Rá is dobtuk a két keresztet a dologra. Nem baj, majd veszünk máshol.
:)
Én azért bosszankodtam, mert megint hallani vélek valami zörgést a régi autóban, feltört a fóbiám, mi lesz ha lerobbanok.

Időközben elmeséltem a könyvelőmnek a sztorit, jót nevetett rajta. Felhomályosított, hogy lehetőségem lett volna saját finanszírozót vinni.
Hát, mindig tanul az ember.
Kvázi, ha egy olyan bankot hívok fel, akinél már vettem fel hitelt, és jó a pedigrém, még aznap meg lett volna a szerződés.

Még nem volt vége a történetnek: hétfőn telefon a biztosítótól. Párom megint csak nézett. Milyen biztosítás, milyen autóra? Hisz nem is vettünk autót...

Este megbeszéltük, ha már Mohamed nem megy a hegyhez, másnap felhívja a kereskedőt, hogy most akkor mi is van?
Így történt. Kedden derült, ki, hogy: jaaa, megkaptuk a hitelt, de az autót már nem tudja a héten átadni a kereskedő. Hm...hát akkor magyarosan - bekaphatod.

Félreértés ne essék, nem sértődésről van szó, de ekkora arroganciával hozzáállni valamihez, mint ahogy a kereskedő és a finanszírozó... hát nem. Köszi.

Itt tartottunk, és elkezdtem másik kereskedőt nézni...

Ám, még nincs vége a történetnek...
Másnap délelőtt hív a párom, hogy mit csinálok este? Már-már azt hittem el akar vinni valahova, de nem ez lett a titok nyitja.
Hívta a kereskedő, hogy még aznap átvehetjük az autót.
Nocsak-nocsak. Mégsem a nyúl viszi a puskát?
Hm...
Tanulságos.

Ettől függetlenül a véleményem változatlan:
Ha nem akarsz magadnak problémát, soha ne vegyél autót nagykerben, soha ne vegyél fel hitelt a Gee-Moneytól.

Időközben szerencsésen megérkeztem.

:)
Szép hetet nektek!