2014. január 23.

Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel...

Sokat, nagyon sokat gondolkodtam, hogy ezt az írást kitegyem-e, vagy sem. Már hetek, hónapok teltek el az ominózus eset óta, már- már feledésbe merült, míg kaptam egy újabb jobb horgot. Így aztán úgy döntöttem, hogy nem törlöm ki a félkész vagy elkészült írások közül, hanem megosztom veletek.

Múltkoriban nagy vihart kavart egy írásom, amiben vétettem a helyesírási szabályokat illetően. Három hibát hánytorgattak fel, miszerint az Überraschung (meglepetés) német szót egy "r" betűvel írtam, egy külföldi pénzintézet nevét helytelenül írtam le (egy azonos betűre kétszer ütöttem), valamint egy magyar szót is egybe írtam (rámdumálni vs. rám dumálni). Ezek kapcsán voltak olyan olvasóim akik nemes egyszerűséggel "leparasztoztak". :)
Itt halkan-csendben megjegyzem, nagy rajongója voltam Grétsy tanár úr műsorának, aki már évekkel ezelőtt kifejtette, hogy bizony olyan hatalmas léptekkel fejlődik a nyelv, hogy vannak olyan szavak, amiknél nem alakult ki egy röghöz kötött szabály, hanem akár egybe, akár külön is helyesek.

Igen, lehettem volna figyelmesebb, leellenőrizhettem volna magam, akár a Google helyesírás ellenőrző programját is használhattam volna, de nem gondoltam, hogy ezek egekbe kiáltó hibák, és emiatt a fejem veszik, vagy kész profilt alkotnak rólam (biztos, mindannyian nézik a Gyilkos elméket).
Szó-szó, hiba telefonról vagy tabletről írni, nekem egyiken sincs ellenőrző program, de nem gondolnám, hogy ez feljogosít másokat -ismeretlenül-, vélemény alkotásra (főleg úgy, hogy maguk sem tudnak helyesen írni, és/vagy maguk is bevallottan javító programot használnak.) :D

Olyan "népszerű" lettem, hogy egy másik blogger még egy posztot is szentelt nekem, amiben természetesen kifejti -ismeretlenül-, hogy milyen vagyok. Az ostoba és igénytelen szó volt a leghízelgőbb megjegyzése rám. Egyúttal utalást tett a családomra is, amit én nagyon zokon veszek. Szerintem, minden normális ember...

Nem szóltam hozzá, és nem is kívánom népszerűsíteni az oldalt, de reméltem, hogy nem ez a jellemző ránk. Sajnos, nem áll módomban, hogy az egyik hozzászólóval tisztázzam a kérdést, pedig szívesen álltam volna vele szembe, még így virtuálisan is. Igaz, egyszerűbb a másikat a háta mögött szidni, becsmérelni. Ismeretlenül.
A véleménye, változtatás nélkül:
"Téged is elfogna az irigység és elöntene a düh, ha látnád, hogy valaki mennyire korlátolt és ostoba, nem képes beismerni a hibáit, inkább hazudozik, valamint hogy fele annyi ésszel hová jutott hozzád képest, aki pedig mennyivel okosabb nála.
Csak neki szerencséje volt. Nem tett érte semmit, jókor volt jó helyen, illetve indirekt módon kihasznál valakit.
A szerencse ebben az esetben azt jelenti, hogy a következő 20-25 évben már nem kell dolgoznia, marad álértelmiségi modoros észosztás a blogokon a virtuális barátoknak és barátnőknek, vásárolgatás, kertészkedés, kirándulás, ezek után pedig jár a világ egyik legmagasabb nyugdíja élete végéig, hátralévő élete során pedig a világ egyik legmagasabb életminőségét élvezheti.
Hát ezért “fröcsög az irigység”, miközben én… ah úgyis mindegy, de annál többet tettem le az asztalra, minthogy hozzámentem valakihez."



Nos, eddig az idézet.
Az író nem ismer bennünket, így alkotott véleményt. Ehhez nem tudtam mit hozzáfűzni, és nem is akartam, hisz csak olaj lett volna a tűzre.
Csupán annyit tennék hozzá, hogy ugyan nem tudom mit tett le az asztalra, ami több, de ajánlom figyelmébe kedvenc mondásom: "Szerencséje annak van, aki megérdemli".
Amink van, azt nem a szél hordta össze, nem nyertünk a lottón ötöst, de még négyest sem.
Én azt tanultam, ha valaki nem születik gazdagnak, és nem éri a fenti szerencse, akkor is sokra viheti. Sok munkával és/vagy tanulással.
Nem nyivákolni kell, hanem dolgozni, keresni a lehetőségeket. 
Ennyi és nem több.
Meg lehet próbálni, a lehetőségek tárháza nyitva áll mindenki előtt.

Azt hittem itt vége a történetnek, de nem, jött a folytatás:
"most jelent meg a HA-n kedvenc svájci bloggerünk posztja beleolvastam a blogjába, hát mit látok a fűtésszerelős sztorival kapcsolatban:
“levelet írtunk a tulajnak.”
“Hétfőn a párom felhívta az irodát,”
egyedül van otthon, nem dolgozik, intézkedni egyedül a német nyelv ismeretének hiánya miatt képtelen, mindent a párjával csináltat (az mellékes, hogy magyarul sem tud rendesen)
ja és korábban írta, hogy bevezettette a magyar műholdas TV-t Svájcban és a magyar M1 híreivel kezdi a napot, elmondása szerint nem is akar felsőfokon megtanulni németül (40-50 év között van, tehát arra számít, hogy 20-25 évig még eltartja valaki, azután meg hazajön a svájci nyugdíjjal)… közben meg blogolgat és osztja az észt
ennél undorítóbb embert nem láttam!"
----
Hm... és még egyszer hm...
Itt vettem egy nagy levegőt, és arra gondoltam, hogy mégis válaszolok. 
Kedves Névtelen!
Én nem foglak minősíteni, nem tisztem, nem ismerlek. Majd az olvasók alkotnak véleményt, ha akarnak. Nem gondoltam, hogy bármit is magyarázni kellene, pláne így a virtuális térben, de nem akarok elmenni a soraid mellett szó nélkül.
Menjünk szépen sorjában!
1. Elolvasva a fröcsögésed, az is tele van helyesírási hibával. Ha jól emlékszem, már az általános iskola első osztályában tanultunk különbséget tenni a kis és a nagybetű között, sőt talán arról is, hogy a mondat végére valamilyen írásjelet kell tenni. Vagy rosszul emlékszem? 
2. A svájci tartózkodási engedély meglétének nem feltétele a német/francia/olasz/rétoromán nyelv ismerete. Soha nem állítottam, hogy jól beszélek németül, tanulom a nyelvet folyamatosan. Szerintem, vannak még egy páran így, rajtam kívül is.
3. Eddig bármilyen hivatalos ügyet elintéztem, lásd például autó forgalomba helyezése. Az elég hivatalos?
4. Szerintem, mindenki azt néz a tv-ben, amit akar. Ha épp az Al Jazeera adását nézem, akkor abból mit vonsz le?
5. Visszatérve a témára: nem, nem akarok megtanulni felsőfokon németül, mert nincs rá szükségem. Átmenetileg tartózkodunk itt, nem akarok állampolgár lenni, és nem akarom magam svájcinak feltüntetni.
6. Nem igazán értem, hogy miért kotorászol más pénztárcájában. Hogy ki, kit tart el, miért zavar téged? Honnan tudod, hogy mit csinálok? Csak azért, mert nem teszem közhírré? Mert nem írok róla? És? Azt ugye nem gondolod, hogy minden egyes percemről beszámolok? :)
Mi van, ha épp olyan tevékenységet végzek, amivel többet keresek, mint a vállalkozás?
Mi van, ha esetleg rokkant vagyok?
Soroljam még a lehetőségeket?

7. Ne aggódj, nem tervezzük, hogy visszamegyünk az óhazába (nincs veszélyben a nyugdíjad), egészen más terveink vannak. 
És végül, de nem utolsósorban : egy blogbejegyzés megírása nem ördögtől való, próbáld meg te is. Az észt nem osztom (szerinted nincs is), csak elmondom és/vagy leírom a tapasztalataim, időnként a véleményem, amivel nem kell feltétlenül egyetérteni. Ahogy többször írtam, örülök, ha valaki akár egészen más tapasztalatokat oszt meg az oldalon. Csak annyit kérek, hogy normális hangnemben. Ha ez nem megy, akkor nem teszem ki. Ennyi.

Ahogy magad is bevallottad, irigy vagy és az a fő probléma. Nem szép tulajdonság.  Egyébként tudtad, hogy az irigység a hét főbűn egyike? Ha jól emlékszem a negyedik. A wikipédia szerint:

"Mások értékei láttán ébredt ellenséges indulat, amely önmagára nézve rossznak látja a másik lelki vagy anyagi javait. Gyümölcse a káröröm. Az irigység rejtettebb megnyilvánulásai:
  • az irigy ember nehezen viseli mások tudásban, tiszteletben, világi javakban vagy az életszentségben való gyarapodását;
  • elhúzódik a szerencsés embertől, örül, ha az bajba jut;
  • szívesen hallgat megszóló és rágalmazó beszédet;
  • mások dicséretét kisebbíti, kedvetlenül és közönyösen beszél róluk, jó cselekedeteiket túlzott iróniával magasztalja, s ezzel eltorzítja;
  • a másokat dicsérő beszédet kedvetlenül hallgatja, félbeszakítja, gúnyt űz belőle, vagyis akadályozza a tisztelet születését iránta;
  • a jót elhallgatja, vagy félremagyarázza, a jó szándékot kétségbe vonja."

Ja, és vagyok olyan undorító, hogy a szabadidőmben próbálok segíteni azoknak, aki most jöttek vagy jönnének. Még neked is, ha szépen kéred. :)
Végezetül, engedj meg egy tanácsot: úgy veszem észre, hogy nagyon feszült vagy, ami hosszabb távon károsan hat az egészségre. A világ összes kincséért sem venném a lelkemre, hogy belebetegedj. Adok egy tanácsot: nyergelj át egy másik blogra.
Baráti üdvözlettel,
T.
Ez persze nem az egyetlen levélke, csak kiragadtam egyet azok közül, akik sportot csinálnak abból, hogy e-maileket, bejegyzéseket írogatnak ismeretlenül, becsmérelve engem és a családom.
Ami még elkeserítőbb, hogy ez általánossá kezd válni. Tegnap véletlenül akadtam erre a linkre, érdemes megnézni a hozzászólásokat.
ITT:

Emberek! Mire jó ez?
Ettől érzitek szebbnek/jobbnak/okosabbnak magatokat?
Nektek nem volt gyerekszobátok? Az édesanyátok nem tanított meg benneteket viselkedni? Ettől a személyes frusztrációtok  nem fog megszűnni...

A végén elnézést kérek azoktól, akik valóban érdeklődéssel fordulnak az írások felé, és nem ilyen tartalomra vágynak, de már nagyon tele volt a hátizsákom azokkal a nyomdafestéket nem tűrő, a le- és felmenőimet gyalázó levelekkel, amik a postaládámban pihennek.

Egyúttal köszönöm a sok jókívánságot amit kaptam, a leveleket, amiben megtiszteltek a bizalmatokkal és hozzám fordultok egy-egy kérdésben.
Gondolom, hogy az túl nagy naivitásra vall, ha azt gondolom, hogy magukba szállnak az érintettek, de legalább azt remélem egy időre csendben maradnak.
:)



34 megjegyzés:

  1. Hát sajnos én is ismerem ezt a "névtelent", a kritikáiban nekem is szánt helyet, sőt hozzám ellátogatott a blogra is. Először kitettem a kommentjeit, 1 napig láthatta mindenki, aztán töröltem, mert ezt a stílust nem tűröm a blogomon.
    Természetesen bosszantóak az ilyen emberek, de túl kell lépni rajtuk, nincs értelme idegeskedni miattuk!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából - bár hazudnék -, ha azt mondanám nem zavar, de a jelenséget nem értem.
      Emberek időt, fáradtságot nem kímélve fröcsögnek ismeretlenekre.
      Mi okból?

      Törlés
    2. Természetesen a jelenség maga érthetetlen normális emberek számára!

      Törlés
  2. Elolvastam a posztot, időnként keveredett ki mit írt, a lényeg hogy valaki felcseszte az agyad a megjegyzéseivel. Hát neki is kell valamivel szórakozni ha nincs jobb dolga :-(. Most nincs több időm de még visszanézek hogy is volt ez az egész. A hülyéket meg ki kell dobni a blogról, nem rontsák a színvonalat. DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. és egy újabb helyesírási hiba részemről: "nem rontsák a színvonalat" helyett:
      ne rontsák...

      Törlés
  3. Ja, a címről: Ha megdobnak kővel úgy vágd pofán hogy a fal adja a másikat. Én így értelmezem. Tudom hogy ez nem a legbékésebb változat de nekem csak ez jutott eszembe :-)
    Ui: Ma annyi helyesírási hibát követtem el hogy az már szégyen. És akkor mi van? Nem direkt csináltam, egyszerűen nem tudtam koncentrálni. Azt meg hogy az uberizét hogy kell írni, hát bocsássák meg az égiek, lövésem sincs.

    VálaszTörlés
  4. Igazából csak választ keresek, mert én képtelen vagyok felfogni (biztos, többet kellett volna tanulni), hogy miért jó ez egyeseknek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nincs válasz, ne keresd, az emberek fele hülye, és akkor még jóindulatú voltam. Ezért nem akarok a HA-ra írni, pedig már fűznek ketten is, mert nincs szükségem az ilyen fajta beszólogatásokra. Normális ellenvéleményekre igen, de szardobálásra nem tartom oda a képem.

      Törlés
    2. Nem tudom mennyit és mit tanultál de lényegtelen, ezt semennyi tudással nem lehet felfogni, miért jó ez egyeseknek.

      Törlés
    3. Sajnálom, mert engem nagyon érdekelne a sztorid. Ugyanakkor megértem, én sem írtam mostanában és ha írok, akkor is hatszor "megrágom", mielőtt adásba megy. :)

      Törlés
  5. A lehetőség kapuja mindenki előtt nyitva áll.
    Pár mondatot engedj meg, anélkül, hogy bárki pártjára is állnék: Az, hogy mi a véleményük rólad, nem a te dolgod. Az az ő véleménye, küzdjön meg vele maga.
    Más részről azt mondják: Amit másban hibának látsz, az igazából a saját hibád.
    Teljesen más olvasni a soraid, vagy ismerni téged, a történeteteket. Engem nem foglalkoztat, hogy ki mit hisz, hogy és miért kerültem oda, ahová. Küzdjön meg vele az, akit ez zavar. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a megjegyzésed. Igazából nem is az bánt, ha engem szidnak, elég vasveretes már a lelkem. Ellenben, ha a családom... Jellemzően ők is olvasnak (kezdetben csak a családnak szántam a blogot), és amikor valaki leírja, hogy "apád helyében szégyenkeznék miattad, vagy a gyereked fogyatékos"... ember legyen a talpán, akinek nem megy fel a vérnyomása.

      Törlés
  6. Kezdek kíváncsi lenne erre a bunkóra! Nem lehet valahogy eljuttatni az elérhetőségét ahol ez a vita lezajlott?

    VálaszTörlés
  7. Hülyével ne állj le vitatkozni, mert levisz az ő tudati szintjére és ott legyőz a rutinjával!

    VálaszTörlés
  8. Tulajdonképpen én az írásaidat szeretem olvasni. És egyáltalán nem vagyok kíváncsi a "kritikusokra". Főként olyanra Aki a nevét sem vállalja fel írásaiért.
    Köszönöm az eddigi szösszeneteket, melyeket folyamatosan követek és próbálom magam szemszögéből nézni a jövőben is. A nem kívánatos kritikákat pedig el sem kellene olvasni.

    VálaszTörlés
  9. Tegnap levelet hozott a posta. A levél (e-mail) feladója annak a blognak a tulajdonosa, ahol a fenti hozzászólások elhangzottak. Mivel, több személyes dolgot is tartalmaz, ezért az egészet nem, csupán idézetet jelentetek meg belőle: "A saját blogomról nem veszem le a burkoltan rólad szóló posztokat, de úgy érzem, hogy egy nyilvános bocsánatkéréssel tartozom.

    Ezúton kérek elnézést tőled, amiért olykor a családodat is érintő személyeskedésre ragadtattam magam! Erre nincs mentség.

    Kiegyensúlyozott, egészséges és boldog életet kívánok!"

    Annyi a hozzáfűznivalóm, hogy mivel nem vagyok haragtartó ember, ezért elfogadom a bocsánatkérést.
    De! Nagymamám szokta volt mondani: "élj úgy, hogy ne kelljen bocsánatot kérni."
    Én a témát itt lezártnak tekintem.
    :)
    Szép napot nektek!

    VálaszTörlés
  10. Az előzmények ismerete nélkül még azt is mondhatnám hogy korrekt, de így nem. Én ezt úgy szoktam fogalmazni hogy megbocsátok, de nem felejtek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahogy korábban is írtam, nem is igazán az írók személye a lényeg, és nem is a személyes bántottságom, hanem a jelenség. Hogy nem tudunk örülni a másik sikerének, nem tudjuk bátorítani a másikat bajában... :( Hm... ez van.

      Törlés
  11. 5 éve írok blogot. A tiédnél kevésbé ismert és kevésbé érdekes, szimpla családi blog a gyerekekről és anya agymenéseiről. Mégis, ez idő alatt annyiszor ért már hasonló élmény... emeltek számtalanszor piedesztálra (minden ok nélkül), és olykor dobáltak sárral is (szintén minden ok nélkül). Mindkettő túlzás, mindkettő érthetetlen, és mindkettőt nehéz néha elfogadni (máskor pedig egész könnyű).
    S amit én leszűrtem mindebből az 5 év alatt: a blogírás közszereplés. Még ha csak kicsiben is. S ezáltal vele együtt járnak mindazok a hatások, amelyek egy közszereplőt érnek. Még ha csak kicsiben is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a véleményed. Ez egy nagyon érdekes megközelítés, igazat kell adjak. Eddig erre nem gondoltam. Bár, nem szeretnék a celeb-társadalom küszöbére sem kerülni. :)

      Törlés
  12. Hú, hát Téged/Titeket nagyon megtalált valaki...részvétem. De tényleg. :(
    Rendszeresen olvasom a blogot, persze csak a háttérből csendben, csak igen ritkán kommentelek. Amiről írsz szívesen olvasom, volt, hogy segített is már, volt, hogy a saját problémámra ismertem benne...
    A véleményünk, álláspontunk sokszor nem egyezik, de ez szerény személyemnek nem ad okot a pocskondiázásra. Emberek vagyunk, különbözünk, ahányan vagyunk annyi nézőpont, meglátás, megoldás, na és? Otthon engem erre neveltek (látom egyébként másokat is), vagy, ha annyira elviselhetetlenül zavar valami, akkor nem kötelező benne részt venni (pl olvasni a blogot).
    Éppen ezért én sem értem azokat, akiknek ez bármiféle alantas örömöt, vagy elégtételt okoz.
    A beidézett 'vélemény' egyébként, azonkívül, hogy vérlázító, magát az íróját minősíti (le) magas fokon. S még, ha (tegyük fel hogy) igaz is lenne, akkor is mi van? Csinálja meg ő is a szerencséjét, uccu neki.... De szájkaratéval nem lesz előrébb.
    Valószínű kevés vigasz, de annak ellenére, hogy sem blogot nem vezetek, s kommentelni sem szoktam napi rendszerességgel, attól még engem is megtalálnak az ilyen vélemények, sajnos sokszor akár a saját rokonságomból is...ez van. Pedig régebben gondoltam rá, hogy csinálok valami hasonló platformot, mint a blogod, vagy, hogy írok a HÁ-re, de inkább nem. Úgy érzem, az én lelkem még nem 'elég veretes' hozzá, hogy úgy mondjam. :)
    A bocsánatkérésről egyébként szintén az a meglátásom, hogy szegényes, s ahhoz képest milyen változatos módokon leírt, elég fukar, de legalább van, s ez már nagy szó. Ettől még kötve hiszem, hogy úgy igazából magába nézett volna. Saját tapasztalatból mondom, hogy, aki irigy természetű (bevallottan vagy sem) az saját magában akkor sem látja a hibát, ha az épp a szemét szúrja ki. Ők a tökéletesek, mindig egy lépéssel mások előtt és persze felett.
    Végezetül ezt a terjedelmes kommentet is csak azért írtam meg, mert egyrészt egy ilyen téma mellett valószínű a normális olvasó nem tud elmenni úgy szó nélkül, hogy legalább egy nagy levegőt ne kéne vennie és tízig elszámolni magában. Másrészt azt hiszem, nagyon is tudom, milyen probléma lehet ez, s csak fokozza, hogy írod, rendszeresen érkeznek ilyen jellegű levelek. Nem könnyű túllépni rajta és ad egy keserű érzést is aznapra. Lehet pontosan ez az, ami az ilyen provokálások célja, ha nagyon nem is, de azért amennyire lehet, rontsuk már el a másik boldogságát, nehogy már jól érezze magát....sajnos.
    Ettől még szép napot és minden jót kívánok mindenkinek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is kell, hogy mindenről ugyanúgy gondolkodjunk, ezért kérem sok esetben, hogy akinek más a tapasztalata, ossza meg velem/velünk a saját álláspontját.
      Én is gondolhatom, láthatom rosszul az adott helyzetet.
      Példa erre egy baráti kapcsolatom: felnőtt fejjel, munka közben ismerkedtem meg valakivel, barátság alakult ki köztünk. Érdekes volt, mert szinte semmilyen fontosnak mondott kérdésben nem értettünk egyet, jó sokat vitatkoztunk. Aztán teltek az évek, és szinte láthatatlan módon közeledtek a véleményeink. Tudat alatt hatottunk egymásra. :) Így van ez jól.
      Nem szégyen bevallani, ha valamit rosszul ítéltünk meg.
      Mindent meg és el lehet mondani, csak a módszer és a stílus nem mindegy.
      :)

      Törlés
  13. Kicsit utánaolvastam a dolgoknak, ( jó sok időbe tartott :-))azt hiszem tudom kiről és miről szól a szitu. Na én sem örültem volna ilyen megjegyzéseknek. Mármint a helyedben.

    VálaszTörlés
  14. Kedves svájci sapka!

    (te magad is kisbetűvel írod a saját nickedet)

    Nem tudom, ki az, aki a családodat emlegette, és azt sem, mit is írt/mondott az illető.

    Ellenben: az Überraschung valóban nagy betűvel, két r-el írandó.
    A GE Money bank nevét is így kell leírni, ahogyan én teszem.
    Azt írod: " ha már Mohamed nem megy a hegyhez, "
    de igen, Mohamed elmegy a hegyhez, mégpedig azért, mert a hegy nem hajlandó odamenni Mohamedhez. Ez a szólás is így helyes, ahogy most írtam.

    Ha egy látogatott, népszerű blogban, mint amilyen a tied - köszönhetően talán a HÁ-n levő linknek is - helytelenül írtad le ezeket, és valaki hallatlan bátorsággal, mérhetetlenül bunkó módon szóvá teszi ezt, akkor szeintem nem a kritikus személyét kéne kritizálni, hanem utánanézni, vajon neki van-e igaza vagy nem. Ha a kritikusnak van igaza, akkor a helyes válasz valahogy így hangozna:
    "- Kösz, javítottam! "
    És akkor ki is kéne javítani a hibákat, amik a mai napig ott vannak.

    Grétsy Lászlót, Kazinczy Ferencet emlegetni szerintem nem helyénvaló.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Rodin!
      Remélem nem leszek lefejezve ha helyesírási hibát vétek D. Elolvastam újra a posztot. Ez már régen nem azokról a helyesírási hibákról szólnak amivel indult a vita. Igazad van, a hibát javítani kell. Megköszönni is illik, ha nem párosul azokkal a minősíthetetlen megjegyzésekkel amiknek már semmi köze nincs a helyesíráshoz. Azt írod nem tudod mit mondott az illető a posztolóról és annak családjáról. Benne van a posztban. Több helyen, több részletben. Grétsy és Kazinczy emlegetése bármikor, bárkitől helyénvaló. Kinek milyen okból. Valszeg ők is követtek el néha hibát.

      Törlés
    2. Kedves Roden,
      Köszönöm az észrevételt. Engedd meg, hogy válaszoljak:
      1.Ahogy korábban írtam, a németet most (IS) tanulom, a szó rosszul rögzült. Szerintem nem vagyok vele egyedül, én legalább vállalom.
      2.A bank nevét tudom, csupán véletlenül kétszer ütöttem le az 'E' betűt.
      3. A közmondást is ismerem, eltévesztettem. Hm, hiba volt.
      Akik kedvelik az oldalt elnézik nekem.
      Aki nem kedveli, ne olvassa. Ez ilyen egyszerű.
      Azt halkan jegyzem meg, ez nem egy magyar nyelvvel foglalkozó oldal, és nem is ebből élek, nem az írás a hivatásom. Sajnos, egyre kevesebb időt neki szentelni, így nem ígérem, hogy a jövőben nem fog előfordulni hiba.

      A blogot a családomnak és a barátaimnak szántan az elején. Igen, a határátkelőnek köszönhetően természetesen nagyobb az olvasottság. A HÁ szerkesztője több esetben megkért -más jelentkező hiányában-, hogy írjak bizonyos témákat illetően. Ennyi.
      Hogy ennek köszönhetően többen tévednek az oldalra? Lehet.
      Nem erre "gyúrok".
      Igen, nem baj, ha valaki megemlíti ezeket, figyelmeztet, kijavít, de nem mindegy HOGYAN. Ebben ugye egyet tudunk érteni?
      És ezekből a hibákból levonni bármilyen következtetést a magánéletemre vonatkozóan, badarság.
      Vagy felemlegetni a családom, pláne (azok a részek nem lettek bemásolva, és azóta a blog írója törölte őket). Köszönöm neki.

      Ahogy korábban említettem, nem hivatásom az írás, így azok minősége olyan, amilyen. Ezért említettem nagyjainkat, szerintem ez nem bűn (lehet, hogy félreértettél valamit).
      Te is leírtad a véleményed, normálisan, nem anyázva.
      Én csak ennyit szeretnék kérni a jövőben is.
      Köszönöm.
      :)
      Szép hétvégét!

      Törlés
  15. Kiegészítés: tegnap este volt egy levélváltásom a blog írójával, aki levette az összes olyan írást, amiben "szerepeltem". Úgy gondolom, hogy a levelem után ő is átértékelt néhány dolgot. Köszönöm neki.

    VálaszTörlés
  16. Kedves Tilmir,

    A második pontra reagálnék:
    "2.A bank nevét tudom, csupán véletlenül kétszer ütöttem le az 'E' betűt."

    Most megnéztem a régi posztot, ahol szó van erről a hibáról és sajnos én úgy érzem, hogy most füllentettél egyet, mivel a "Gee" kétszer lett rosszul leírva teljesen különböző helyeken a poszton belül.
    Véleményem szerint kétszer nem üthetted el ezt a szót, hanem konzekvensen hibásan használtad.

    Hozzáteszem, hogy a kritikus névtelen hozzászóló igencsak bunkó módon tette megjegyzését a kommentfolyamban, azonban ettől függetlenül sajnos ebben az esetben úgy érzem, hogy igaza volt.

    Igazad van viszont abban, hogy nem kell mindenkinek olvasni a blogot, de úgy érzem, hogy elég sokan olvashatják a blogot és az egyszeri, névtelen kommentelőknek elnézheted, hogy nem a legkifinomultabb stílusban közlik a közlendőjüket.
    Ilyenkor azt tanácsolom, hogy vagy töröld a mondandóját, ha olyan bunkó a stílusa, ami nem tűr nyomdafestéket, vagy reagálj a hozzászólására higgadtan, a tárgynál maradva. Nem gondolom, hogy a gyerekszoba emlegetése vagy a burkolt anyázás méltó ehhez a bloghoz és hozzád, így inkább ajánlatos a fentebb megfogalmazott útmutatásaim szerint viselkedni az egyszeri, betévedő bunkókkal szemben.

    Ne feledd, bunkók mindig is voltak és lesznek, a kérdés csak az, hogy te hogyan viszonyulsz hozzájuk, miként tudok őket kezelni.

    További kellemes napokat,

    Egy névtelen, de rendszeres olvasód

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg? Lehet. Nem néztem utána. Annak sem, hogy egyszer vagy többször hibáztam...

      Kár, hogy ennyi maradt meg az egészből.
      :(


      Törlés
    2. Nekem aztán gőzöm sincs hogy kell leírni azt a nyavalyát de elhiszed nekem hogy van olyan szó amit egy szövegben 5x is elrontok ugyanúgy? Mert az egyik billentyűm akad, jobban le kell nyomnom mint a többit, a másik meg túl érzékeny és duplán írja, hiába egyszer ütöm le. Szóval ezzel belekötni bárkibe megint fölösleges, de legalább te normális stílusban írsz, az is valami :-). Nem egyszerű ám a bunkókkal megfelelően viselkedni, ez nem jön csípőből. Mármint a védekezés. A bunkóság igen. Ahhoz hogy töröljön valamit, el is kell olvasni és hiába nem jelenik itt meg, azért csak bacca az ember csőrét. Ha mindig higgadtnak tudna maradni, olyan lenne mint a férjem, szörnyű. Olyan ne legyen már!!

      Törlés
    3. Köszönöm, neked "lejött" a dolog 100 %-ban.
      Nem mindenkinek.
      Sok tanulsága van számomra is az esetnek.
      :)
      Nem kell írni hirtelen felindulásból, nem kell írni telefonról, tabletről ( mert béna vagyok), nem kell írni, ha előzőleg 10-12 órát vezettem és a többi, és a többi.
      A szándék jó volt...
      :)

      Törlés
  17. Anna hibázik abban, hogy elgépeli a szöveget.
    Béla abban, hogy rosszul tanult meg egy szót.
    Csilla abban, hogy túl hamar von le következtetéseket másokról.
    Dénes abban, hogy könnyen irigykedik azokra, akiknek könnyebben megy az élet.
    Eszter abban, hogy érzékenyen éli meg, ha kritizálják.
    Feri abban, hogy mindenki munkájában megtalálja a hibát
    ....
    Én (Kriszti) abban, hogy ... mittudomén... túl erőszakosan nyilvánítok véleményt.
    ... L... M... O...Z

    Mindannyian hibázunk. Rághatjuk még ezt a csontot tovább, keresve, hogy a sok, folyton hibázó, nem tökéletes ember között, ki hibázott most nagyobbat, mint a másik. Vagy (utóbbit javaslom), megpróbálhatjuk elfogadni, hogy a másik is hibázik, hibázott, sőt, hibázni fog ezután is, mert EMBER.

    Errare humanum est. Vagy mi a szösz.

    Persze, nincs jogköröm "lezárni/lezáratni ezt a vitát"... ez csak egy csendes javaslat, hogy most már ne kössünk bele még egyszer sem e, sem a másik blog írójába. Hagyjuk a vizeket elcsendesedni... szerintem...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csendesedik ez magától is, főleg ha túl erőszakosan nyilvánítod ki a véleményed DD. Amúgy meg igazad van. Beszéljünk az erőszakos véleménynyilvánításról :-)

      Törlés