A dolgok vége

Az utóbbi időben több problémás ügyünk is volt, most -remélhetőleg- mindegyik lezárult, így végszavazok.

- Először volt a parkolás, amikor szomszédasszony balhézott.
Azóta csend és hullaszag. Ha panaszkodott is a tulajdonosnak (volt férj), szerintem lyukra futott, mert nekünk nem szólt senki. Ő azóta leáll a garázsba.

- Másodszor is parkolás.
Egy, a szomszédos házban lakó állt a helyünkre. Ö kapott egy cetlit, amiben megkértük, hogy ne álljon oda. Azóta nem parkol ott. Azt csak halkan kérdezem, hogy az nem baj, hogy itt lakóként a látogató parkolót használja? Persze, svájci. Neki lehet. :(

- Hittérítők.
Megtaláltak!!!
Most a lányom volt soron. Szegénykém csomagot várt és kinyitotta, amikor csengettek.
Éééééés, már a magyar bácsi jött téríteni.
Gyerek mondta, hogy reménytelen, mert ő meg sincs keresztelve, nem érdekli a téma, de a kisöreg csak a kezébe nyomott egy Bibliát.
Most itt van porfogónak.
Ja, és visszajönnek.
A Bibliáért. Jó duma.
Remélem nem mostanában, már megrendeltem a fóliát az ajtóra.
Viszont ha nem engedem be őket, hogy adom vissza a könyvet?
Banyek.
:)

- Munkahelyi probléma: végül hagytuk annyiban a dolot, mert időközben kiderült ez a részleg jobb, mint a másik volt. Ráadásul itt a fő-fő Lehrmeister keze alatt van, aki szembesült vele, hogy tényleg olyan jó a gyerek, mint az híresztelik, és rögtön elhintette neki, hogy esetleg jövőre elmehetne egy fél évre valamelyik külföldi leányvállalathoz. Hm. Ez nem hangzik rosszul.

A ház még mindig jó.
:)
Végre!
El sem hiszem.
Szép napot nektek!
(itt sötét van, mint az egérlyukban)