2015. június 28.

Helyzet van

Egyik nap reggel épp a teámat kortyolgatom, és olvasom a híreket, amikor ismeretlen eredetű zaj üti meg a fülem.
Azt hittem, az udvaron motoz valaki.
Meg is ijedtem.
Odalopóztam az ablakhoz, majd kikémleltem.
Semmi.
Mindegy, visszamentem.
Néhány másodperc és megint hallottam a zörejt.
Rájöttem, hogy a hang a kályhából jön.
Beleesett egy madár.
Hát most mi a bánatot csináljak vele?
Persze, fogjam meg.
De, hogy?
A kályha ajtó középen felnyíló, tehát nem olyan egyszerű úgy benyúlni, hogy a másik ajtó ne nyíljon ki, és ne lépjen meg a csuli.
Közben a macskám, Carlos is kiszúrta, hogy vendégünk van.
Több se kellett, ő is magának akarta a zsákmányt.
Agyaltam, de semmi olyan módszer nem jutott az eszembe, ami biztossá tette volna, hogy a csuli nem fog meglépni, ezért a szerencsére bíztam magam. Plusz, semmi humorom nem volt csulit tapizni.
Kinyitottam a nappaliban lévő összes nyílászárót (3 dupla erkélyajtó, 2 ablak), majd a kályha ajtaját.
Mákom volt, a madár egyből megtalálta a kijáratot.
:)
Ok, ezen is túl vagyunk.
Ám, másnap kezdődött elölről a sztori.
Igaz, egyből tudtam, hogy nem betörő ólálkodik, hanem megint beleesett egy csuli a kályhába.
Nem értem, hogy lehetnek ilyen bénák.

Ekkor már rutinos voltam, ajtók kitárva, majd következett a kályha.
Csakhogy, a debil csuli nem repült ki, hanem elkezdett a lakásban repkedni.
:(
Az én macskámnak sem kellett több, utána. Képzelheted, fel a konyhapultra, ott a reggeli maradványai dőltek minden irányba, és onnan próbálta elkapni a verebet.
:)
Egy jól irányzott ugrással sikerült neki, majd a zsákmánnyal a pincébe vette az irányt.
Én meg utána.
Ne vigye már le, hanem inkább ki! Ott aztán az övé lehet, látni sem akarom.
Persze, az én Panpalinim (Emlékeztek rá? Aki nem ITT megismerheti)  megijedt, amikor rákiabáltam és elengedte az a a dögöt.
Na, akkor ismét hajkurászás. Szuterénből a földszintre. Csak az emeletre fe ne menjen!

Egy felmosófával rohantam utána, és próbáltam kiterelni, de csak nem akarta megtalálni a helyes irányt.
Míg a végén sikerült eltalálnom és egy méretes lendítéssel kitessékeltem a házból.
:)
Ma reggel ismét betolakodó érkezett. Kezd a hócipőm tele lenni velük.
Szerencsére, ez gond nélkül kirepült.
Úgy látszik, hogy a csuli hajkurászás bekerült a napi programom közé.
:)
Szép vasárnapot!







8 megjegyzés:

  1. Szereljetek valami dróthálót a kéményre. Tényleg nagyon hülye verebek laknak felétek.:-(

    VálaszTörlés
  2. Jó képek DD
    Nálunk mindenhol szúnyogháló van. Hozzánk előtte az ablakon jött be és persze nem tudott kimenni és összeszarta az egész lakást. Baró volt

    VálaszTörlés
  3. En, mint 12 papagaj es 4 zebrapinty boldog "edesanyja", nem vagyok boldog az otlettol, hogy macskaval vadaszol verebre.( a szoveget ertettem, ez csak amolyan vicc akar lenni) A verebet ( szerintem) siman meg lehet fogni,es kitenni a haz ele, bar az furcsa, hogy allandoan beesik a kemenyen. Nekem a vereb-koltoladaban feszkel egy par, imadom nezni, ahogy gondoskodnak a kicsnyekrol, a balkonladaban meg, ahova epret ultettem, barazdabillegeto feszkel, nala is kikelnek lassan az elso tojasok. Kozelharcot kell vivnom vele, ha epret akarok locsolni, vagy szuretelni, de eddig mindig en gyoztem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. őszinte leszek, én nem csípem őket. összeszarnak mindent.
      :(

      Törlés
    2. Nagyon cukik, tényleg. Nálunk zabálják a hőszigetelést - egy egész pici rés kell nekik, ahol hozzáférnek, és hajrá, nálunk a redőnytokban fészkeltek be). Iszonyatos piszkot csinálnak, falakon, alatta, ahova csak mennek. Arról nem is beszélve, hogy nem nagy móka a kipotyogott és meghalt kopasz madárfiókákat szedegetni a ház körül.

      Törlés
    3. És rendkívül leleményesek.
      Mi elméletileg még a tavasszal lezártuk a tetőt, hogy ne tudjanak befészkelni, mert szerettünk volna az erkélyen ücsörögni, anélkül, hogy leszarnának (bocs!).
      Nem sikerült.
      Azóta hullik a fekália, a kiesett tojás, fióka.
      :(
      Majd talán jövőre.

      Törlés
  4. En meg ketsegbe vagyok esve,mert nem jottek vissza a fecskeim. Illetve visszajottek, de ket ket mulva eltunt az osszes. El nem tudom kepzelni, mi tortenhetett. En nagy madarorult vagyok, szebbet nem is tudok elkepzelni magam korul, mint a madarcsicserges. A barazdabillegetot az erkelyen napjaban 500x latogatom meg, hogy kikeltek-e mar a kicsinyek. Akkor is szeretem, ha osszetojja az erkelyt, majd ha kirepultek, eltakaritom, aztan kesz. Viszot orulok, hogy kozvetlen kozelrol nezhetem, hogyan nevelodnek a fiokak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez szép.
      :)
      Én a macskák felé vagyok így "elkötelezve".
      Teljesen a fejemre nőttek.
      :D

      Törlés