2018. február 26.

Esetem a fapadossal

Három a magyar igazság és biztos vagyok benne, hogy lesz még ráadás is.
:(
Nem emlékszem már pontosan, hogy mikor borult be a Malév. Akkor történt az első eset, amikor 50 ezer jó magyar forinttal buktam be a meg nem valósult utazással kapcsolatban.
Ha nem csal a memóriám, pont előző nap este foglaltam, mint ahogy másnap bejelentették, hogy bekaphatja az összes utas. Persze, volt aki ennél jóval nagyobb összeget veszített el. Már akkor mondták, hogy ennek a pénznek bizony integethetünk. Így is lett, bár próbálkoztunk azért az igényt bejelenteni a kártérítésre vonatkozóan.

A következő eset még 2016-ban volt, amikor a gyerekem Alicantéból szeretett volna visszajönni. Arra való hivatkozással, hogy lebetegedett az egyik utaskísérő, csak limitált számú utast engedtek fel a gépre. Jellemzően családokat (amivel nincs is semmi probléma).
Szerencsére, meg tudtuk oldani és még aznap egy másik társasággal megérkezett a gyerek.
Ahogy kell, bejelentettük az igényt a repülőgéptársaságnál, és úgy ahogy te kedves olvasó nem válaszoltál, ők sem.
:(

Feledésbe is merült a történet, míg az elmúlt ősszel szintén a gyerekem és párom utazott volna haza előre egyeztetett programokra.
Hajnalban jött egy sms és e-mail üzenet, miszerint a járatot törölték. Nem picit voltunk bosszúsak és mivel aznapra már semmilyen járat nem volt elérhető, vagy inkább csak csillagászati árakon, ezért aztán kocsiba vágták magukat és hazamentek.
Na, itt forrt fel az agyvizem.
Ismét kártérítési igény, ismét semmi válasz az előre beharangozott 14 napon belül.



Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de nem lopom én a pénzt, azért ez nem így megy...
Ráadásul, az a legbosszantóbb, hogy szóba sem állnak az emberrel. Ahogy lenni kell, magyar ügyfélszolgálat nincs. Nem tudsz hova bemenni asztalt borogatni.
Mondjuk ezt sem értem, hogy lehet így egyáltalán engedélyt kiadni...

Gondoltam, azért ezt már nem hagyom annyiban és találtam a neten egy olyan céget, akik kifejezetten ilyen kártérítések behajtására vannak szakosodva, némi jutalékért.
Felvettem velük a kapcsolatot, hátha.
Mondanom sem kell, csak DNS mintát nem kellett csatolni a kérelemhez.
Egyébként róluk egy rossz szót sem mondhatok, megpróbáltak mindent és a történésekről pontos információkat adtak.

Ami számomra kicsit vicces (negatív értelemben), hogy a második ügyet izomból elutasították, miszerint előző nap sztrájkoltak a nevezett társaság dolgozói x országban, ezért ez vis majornak minősül.
Már bocsánat, de hol érdekel ez engem?

Ami viszont cseppet sem vicces, hanem felháborító, hogy a vételárat sem utalják vissza, még csak kísérletet sem tesznek rá.
Sajnos a cég csak a kártérítési résszel foglalkozik, a jegyek árának behajtása az én dolgom (lenne).
Szerintem itt vagyunk sokan úgy, hogy inkább legyintünk, mert annak behajtása gyanítom hasonlóan macerás. Ügyvédet fogadni meg szintén nevetséges, hisz többe kerülne a hús, mint a leves...
:(
Az első ügyről még egy hang sincs, gondolom, most agyalnak azon, hogy milyen indokkal utasítsák el a kártérítési igényt.
Ti jártatok már így?
Tapasztalatok?


2018. február 11.

Magyar termékek Svájcban

Mindig nagy örömmel tölt el, ha valami hazai terméket látok valahol.
Most a Top CC elnevezésű nagykereskedésben találtam párat. Ugyan a hazai terméket védik rendesen, de már ez is valami.
Mondjuk árban még nem, de...
Azért azt kötve hiszem, hogy a svájci csirke majd kétszer annyira jó, mint ahogy az ára mutatja.
:)



Magyar -svájci pipicici...


Nyuszi karaj, comb


2018. február 8.

A szezon első hava...

...nekem.
:)
Bár az idei tél sem kényeztet el bennünket sok hóval (kinek örömére, kinek bánatára), nekem ez az első. Legutóbbi alkalommal épp egy melegebb helyen voltam, így megúsztam a hólapátolást.
Ma reggel azonban nem maradtam ki.


Kerti látkép

A közelben

A munka első része kipipálva

Már a parkolóig is tiszta az út, csak az autót kell "kiásni". Még jó, hogy akkora hó nem esett. :)
És ha már lúd legyen kövér, egy kis autózás hóesésben, ITT.
Szép napot nektek!


2018. február 5.

A segítség elfogyott

Nem gondoltam volna, hogy ezt egyszer leírom.
Ha jól belegondolok, akkor a blog is a segítség hiánya miatt jött létre... most meg...

Már biztosan nem emlékeztek, de valahol az elején leírtam, kellemetlen emlékünket. Mielőtt kijöttünk, egy ismerős pár már néhány hónappal megelőzött bennünket. Akkor kértük, hogy maradjunk kapcsolatban, és mi pár infóval talán beljebb leszünk, ha válaszolnak néhány kérdésre.
Ahogy az esetek nagy százalékában lenni szokott, az elküldött e-mailre válasz sem érkezett. Évekkel később már Svájcban összefutva, annyi választ kaptunk, hogy nem volt idejük reagálni.
Hm.
Azt hiszem ekkor döntöttem úgy, hogy én még véletlenül sem szeretném követni ezt a példát, hisz amit megtapasztaltam miért ne oszthatnám meg másokkal. Én attól se több, se kevesebb nem leszek.

Aztán jött a blog, ahol lehetőség szerint mindent leírtam, ami érdekelheti azokat, akik épp ide készülnek.
Jó érzéssel töltött el, hogy segíthettem. Sőt, lettek interneten kötött barátságok is ezekből a levelezésekből.

Később átfordult a dolog és jöttek a negatív élmények. Sokszor órákat "túrtam", hogy megkeressen a választ a feltett kérdésre, és az érdekelt még csak annyit sem válaszolt, hogy köszi.
Volt egy ismerős, akivel volt szerencsém személyesen is találkozni, ő csak és kizárólag akkor hívott fel, ha valami nyomora volt.
- Helló, szia! Nem tudod véletlenül, hogy...... ?
Én általában tudtam, mert már pár éve itt éltük, ő meg még az alapoknál tartott.
Aztán elmondtam, erre ő:
- Hát nem tudom, mert a kollégám azt mondta, hogy ... (rendszerint tök mást mondott, és ő tudta rosszul).
Eleinte nem foglalkoztam vele, aztán egyszer egy rosszabb pillanatban így reagáltam:
- Ok, de akkor mi a francnak hívtál fel? Ha ő tudja a választ, akkor miért kell az én véleményem is?
Azóta nem hívott.
:)

Később jöttek a "segítők". Itt a később szót inkább zárójelesen említem, mert lehet, hogy korábban is voltak, de én csak néhány éve találkoztam velük.
Sok olyan ember van (szinte minden olyan településen akad, ahol legalább két magyar lakik, és az egyik új/nem beszéli a nyelvet), akik élelmesek és a tudást vagy épp a nyelvismeretet kihasználva pénzért osztogatják a segítséget.
Nekem személy szerint nincs ezzel sem bajom, de akadt több konfliktusom ebből. A kérdezőnek leírtam a jellemzően negatív választ, majd megkeresett egy "ügyintézőt", akinek már csak a felét mondta el az esetnek, aki persze biztosította, hogy majd ő elintézi és én vagyok a hülye. Ezt aztán az érdeklődő a tányéromra is tette.
Később persze több esetben is bebizonyosodott, hogy hiába fizetett másnak, én tudtam jól az adott dolgot.
No, mindegy.

Igazából a pohár ott lett tele, amikor egyesek összetévesztettek a saját anyukájukkal és olyan dolgokat kértek tőlem, ami már a pofátlanság körébe tartozik.
Nem, nem vagyok hajlandó leveleket fordítani (még akkor se, ha az csak két sor, ... arra még a Google is jó), és különböző hatósághoz sem kísérek senkit sem. Még akkor sem ha a szomszéd faluban lakik és nekem épp lenne rá időm.
Néhány hete kaptam egy levelet azzal a megszólítással, hogy "Tisztelt Ügyintéző!"
No, itt álljunk már meg egy szóra!
Nem! Illetve, természetesen megválaszoltam, amire szintén nem jött egy kösz sem...
Elég volt.

Bocs!

Ugyanakkor a lehetőséget nem akarom elvenni senki elől, és ez mégiscsak egy blog, ezért a jövőben az ide érkező leveleket (természetesen név nélkül) kiteszem a felületre és akinek kedve van, az válaszol rá.

Kecske, meg a káposzta, jobb ötletem nincs.